>>> Történelem

---

Csak úgy, mint sok más híres harcművészet, a Ving Tzun kialakítása is a Qing Dinasztia ellen harcoló, lázadó kínai hazafiak nevéhez fűződik, akik a harcművészeti formák megteremtésével, gyakorlásával és továbbörökítésével az elnyomók ellen, a túlélésért harcoltak. Ezeket a forradalmárokat a kínai nép hősöknek tekinti, nevükhöz számtalan csodás történet kötődik, melyek valóságtartalmát azonban ma már nagyon nehéz leellenőrizni.

A kezdetek

Ving Tzun legendája a Siu Lam (Shaolin) Kolostorban kezdődött a Qing dinasztia idején. A templom nemcsak szerzetesek szent helye, de az uralmon lévő Qingek ellen harcoló, és a katonák elől bujkáló lázadó forradalmárok búvóhelye is volt egyben. A lázadó tevékenység felszámolása során a császári csapatok a templomot is elfoglalták, porig égették, a szerzeteseket pedig kivégezték. A mészárlás elől öt papnak sikerült megmenekülnie. Név szerint Jee Shim (a templom apátja), Fung Dao-Duk, Miu Hin, Bak Mei (taoista szerzetes), és Ng Mui (apáca).

Ng Mui vándorlásai során egy időre, Sichuan és Yunnan tartomány határán lévő, a Daliang hegység lábánál fekvő Fehér Daru taoista templomban keresett menedéket. A legenda szerint itt történt, hogy szemtanújává vált egy daru és egy kígyó közötti küzdelemnek. A látottak inspiráló hatására egy új - ekkor még névtelen - harci rendszer alapjait fektette le. Bár művészetét a Ming dinasztia restaurálásáért küzdő loyalisták kiképzésére szánta, vándorlásai során megtanította stílusát egy fiatal lánynak, akit egy helyi bűnöző házasságra akart kényszeríteni. Ng Mui átadta tudását a lánynak, aki az apáca javaslatára nyilvános küzdelemre hívta ki "kérőjét". Ving Tzun - az ifjú hölgy - fölényes győzelmével nemcsak a nem kívánt házasságtól szabadult meg, de egy csapásra híres küzdővé vált.

Ving Tzun  később hozzáment udvarlójához, Leung Bok-Chao-hoz. Az apáca művészetét megtanította férjének, aki a stílust felesége tiszteletére Ving Tzun Kuen-nek - Gyönyörű Tavasz Öklének nevezte el.

A Vörös Bárka legendája

hagyomány úgy tartja, felesége halála után - annak kívánságára - Leung Bok-Chao útra kelt, hogy továbbadja tudását. Vándorlásai során találkozott egy fiatal orvossal - Leung Lan-Kwai-val, akit tanítványául fogadott. Leung Lan-Kwai mutatta be Leung Bok-Chao-nak a Hung Suen Hei Ban - a Vörös Bárka Operatársulat tagjait, akik valójában Ching ellenes lázadók voltak, és különböző szabotázs akciókkal harcoltak a Manchu elnyomók ellen. Egy ideig Jee Shim - a Shaolin életben maradt apátja - is bárkájukon bujkált üldözői elől. Ez idő alatt a társulat tagjait a Shaolin egyik rendkívül effektív harci rendszerére tanította. Leung Bok-Chao tudását tovább adta az operatársulat tagjainak. Tanítványa volt többek között Wong Wah-Bo, Leung Yee-Tai, "Gao Lo" Chung, "Fa Jee" Ming, "Dgo Ngan" Shun, Lai Fook-Shun, "Dai Fa Min" Kam, "Hung Gun" Biu és mások.

Wong Wah-Bo nem csak színésze volt a társulatnak, de a bárka kormányosa is. Állítólag nagyon ügyesen bánt a bárka irányításához használt hosszúbottal. Látván ügyességét, Jee Shim megtanította őt a Shaolin 6,5 pontos botjának használatára. A későbbiek során Wong Wah-Bo és Leung Yee-Tai - közös gyakorlásaik során - beépítették a hosszúbot rendszerét a Wing Chun stílusba.

Leung Yee Tai és Wong Wah Bo később továbbadták tudásukat egy Foshan-i orvosnak - Leung Jan-nak.

Foshan

r. Leung Jan ismert orvos volt Foshan városában. Közismert volt szerény kedves természetéről és magas szintű harci tudásáról. Számtalan kihívásos mérkőzés győzteseként nagyhírű kung fu mesterré vált, győzelmeirol jó néhány történet terjedt el Kína szerte. Munkája mellett a Yong Chun tanításának szentelte életét. A Fa Jee utcában nyitotta meg iskoláját, amit mindenki csak Jan Sang Tong - Jan Úr Terme - néven ismert. Éveken át tanított és öregbítette a Yong Chun hírnevét Foshan-ban. Tanítványa volt többek között Wong Wah Sum, Leung Bak-Cheung, Yik Ying, Lai Yeung-Yin, Tse Biu, és Chan Wah Sun. Leung Jan 73 éves korában visszavonult, és hazaköltözött szülőfalujába Gu Lao-ba. Azonban a tanítást ott is folytatta egészen 76 éves korában bekövetkezett haláláig.

Leung Jan számos tanítványa közül kiemelkedő képességű volt Chan Wah-Shun, aki továbbvitte mestere iskoláját annak visszavonulása után. Mesteréhez hasonlóan számos győzelemmel növelte stílusa hírnevét Foshan-ban. Chan Wah-Shun tanítványa volt Ng Siu-Lo, Ng Jung-So, Lui Yiu Chai, Lai Hip-Chi, Chan Yiu-Min, Yip Man és mások.

Yip Man Nagymester

Chan Wah-Shun utolsó tanítványa Yip Man nagymester az 1893-ban született Foshan-ban, és 13 éves korában kezdte meg tanulmányait Chan Wah-Shun irányítása alatt. Az akkor már idős Chan Wah-Shun hamarosan meghalt, és az ifjú Yip Man oktatását legképzettebb tanítványára, Ng Jung-So-ra hagyta. Az 1910-es években Yip Man tanulmányait Hong Kong-ban folytatta, ahol találkozott Leung Jan idősebb fiával Leung Bik-kel aki tovább csiszolta Yip Man Yong Chun tudását, mielőtt visszatért volna Foshan-ba. Yip Man éveken át nem tanított, csak néhány nagyon közeli barátjával gyakorolta a Yong chun-t. A japán megszállás alatt azonban a helyzet megváltozott. Yip elvesztette vagyona nagy részét, és hogy Chow Chen-Chung szívességét viszonozza, néhány tanítványt fogadott 1941-ben a közeli Yongan faluban, köztük Chow Chen-Chung fiát, Chow Kwong-Yiu. Mára e tanítványok többsége már nem él, de Kwok Fu és Lun Gai a mai napig tanít Foshan-ban.

Mao Zedong kommunista pártjának hatalomra kerülése után Yip Man minden vagyonát elvesztette, és 1949-ben kénytelen volt Hong Kong-ba menekülni.

1949 végén jó barátja Lee Man - aki az Éttermi Dolgozók Egyesületének titkárhelyettese volt - bemutatta Yip Man-t az egyesület tagjainak. A tagság kérésére Yip Man bemutatót tartott és ismertette a Yong chun alapelveit. A látottak a jelenlévők tetszését váltották ki és felkérték Yip Man-t, oktassa stílusát az egyesület tagjainak. 1950 májusában indult az első csoport 16 fovel. Tagjai voltak: Leung Sheung - az egyesület korábbi kung fu oktatója -, Lok Yiu, Lau Ming, Tsui Cho, Tsang Wing és mások. Néhány hónappal később újabb osztály indult 30 fővel, majd hamarosan egy harmadik, több mint 40 tanulóval. A korai évek a Yong chun hong kong-i stabilizációját szolgálták. Yip Man tanítványai - elsősorban Wong Shun-Leung, Cheung Cheuk-Hing (William Cheung), Lee Siu-Lung (Bruce Lee), és Cheung Hok-Kin (Hawkins Cheung) számtalan kihívásos mérkőzés győzteseiként alapozták meg a stílus hírnevét.(Utolsó éveiben Dr. leung Tinget bezárt ajtajú tanítványaként fogadta.)

1961-tol Yip Man nagymester tanítványai (mesterük biztatására) sorra iskolákat nyitottak, és világszerte terjeszteni kezdték a Yong chun-t. Ugyancsak a nagymester biztatására, tanítványai megalakították a Hong Kong Ving Tsun Athletic Association-t. 1964-ben Yip nagymester visszavonult az oktatástól. Iskoláit és a wing chun terjesztésének feladatát tanítványaira hagyta, ettől kezdve csak magán úton oktatott - Ho Kam Ming segítségével.

1972-ben halt meg, miután láthatta, hogy a Yong chun világszerte ismerté vált és tanulók ezrei gyakorolják.